Szvit 1. tétel: Ébredés
Én a fény vagyok és az út,
És a végtelen mélyû kút,
És a hangok tengere,
És az ébredés kezdete.
Nézd az ébredõt: visszatér,
Ringó csónakán partot ér,
Lassan minden összeáll,
S egyre vékonyabb lesz a szál.
A könnyû pókfonál,
Mely szõne álmokat,
De most egy kis mozdulat,
És kész, vége, elszakadt.
Most, hogy csónakom itt hagyott,
Nézem álmosan, hol vagyok.
Ott egy szék az ágy elõtt,
Túl a ablakon háztetõk.
Szánt a napsugár arcomon,
Szól egy rádió, hallgatom,
Aztán mégis felkelek,
Megszokás szabja léptemet.
Tovább lépkedek,
Már ott kinn megyek.
álom, ég veled!
Jó reggelt emberek!
Hív, vár a fény,
És új remény.
Hajt az, hogy gyõzhetek,
Hát jó reggelt, emberek!
Suite 1. Movimiento: Despertar
Yo soy la luz y el camino,
Y el pozo de profundidad infinita,
Y el mar de sonidos,
Y el comienzo del despertar.
Observa al que despierta: regresa,
Llega a la orilla en un bote balanceante,
Poco a poco todo se une,
Y el hilo se vuelve cada vez más delgado.
La ligera hebra de araña,
Que teje sueños,
Pero ahora con un pequeño movimiento,
Y listo, se acabó, se rompió.
Ahora que mi bote me ha dejado aquí,
Miro somnoliento dónde estoy.
Allí hay una silla frente a la cama,
Más allá de la ventana, tejados.
El rayo de sol acaricia mi rostro,
Suena una radio, la escucho,
Y aún así me levanto,
La costumbre marca mi paso.
Sigo caminando,
Ya estoy afuera.
Sueño, ¡adiós!
¡Buenos días, gente!
La luz llama, espera,
Y una nueva esperanza.
Me impulsa a vencer,
Así que buenos días, gente!