Odaát...
Ezen az oldalon még minden bizonytalan,
De hajt a vágy, hogy tudjam, odaát mi van.
Itt már szinte minden annyira személytelen.
Alig van már, akiben még nem vesztettem el a hitem.
Próbálok itt maradni valahol lent a mélyben,
Itt nem érhet baj, ha túl nagy a vihar a felszínen éppen.
Tudom, hogy néha idegen kapukat döngetek.
Nem tudom azokon túl mi vár, ha beléphetek.
Ki fogad majd engem barát vagy ellen?
Lesz-e olyan, akit ha kérdeznék, feleljen?
Vajon fény fogad majd vagy vaksötét?
Egyetemes egység vagy ellentét?
Ezen az oldalon még minden bizonytalan,
De hajt a vágy, hogy tudjam, odaát mi van.
Ki fogad majd engem barát vagy ellen?
Lesz-e olyan, akit ha kérdeznék, feleljen?
Vajon fény fogad majd vagy vaksötét?
Egyetemes egység vagy ellentét?
Odaát...
En este lado todo sigue siendo incierto,
Pero el deseo me impulsa a saber qué hay más allá.
Aquí casi todo es tan impersonal,
Casi no hay nadie en quien no haya perdido la fe.
Intento quedarme aquí abajo en lo profundo,
Aquí no hay peligro si la tormenta en la superficie es demasiado fuerte.
Sé que a veces golpeo puertas extrañas,
No sé qué me espera más allá si entro.
¿Quién me recibirá como amigo o enemigo?
¿Habrá alguien que, si le pregunto, responda?
¿La luz me recibirá o la oscuridad total?
¿Unidad universal o conflicto?
En este lado todo sigue siendo incierto,
Pero el deseo me impulsa a saber qué hay más allá.
¿Quién me recibirá como amigo o enemigo?
¿Habrá alguien que, si le pregunto, responda?
¿La luz me recibirá o la oscuridad total?
¿Unidad universal o conflicto?