Rossz Hely
Hirtelen lövés, arca eltorzul
Támadnak, és mindig orvul
Vérben ázott kezek tapadnak az archoz
Toprongyos kölykök készülnek a harchoz
Amíg tárgyalnak, ezrek pusztulnak
Mi lesz a megoldás, a végsõ támadás?
Gyerekek nõnek fel, de nem tudnak szeretni
Nem tudnak nevetni, csak gyûlölni, temetni
Kiégett ország kiégett népe
Nincs benne élet, elfolyt a vére
Az egyetlen jó munka, jövedelemforrás
A koporsókészítés, meg a sírásás
Támadás…… Pusztulás…….
Megoldás……. Támadás…….
Nézetek ütköznek, golyók üldöznek
Hallom a lövést, kezdték az ölést
Vallás és hit, mi kényszerít
Nem vágynak másra, csak szabadulásra
Lugar equivocado
Disparo repentino, su rostro se retuerce
Atacan, siempre de manera despiadada
Manos empapadas de sangre se aferran a su rostro
Niños andrajosos se preparan para la batalla
Mientras negocian, miles perecen
¿Cuál será la solución, el último ataque?
Los niños crecen, pero no saben amar
No saben reír, solo odiar, enterrar
La tierra quemada, su gente quemada
Sin vida en ella, su sangre derramada
El único trabajo decente, fuente de ingresos
La fabricación de ataúdes y el llanto
Ataque... Destrucción...
Solución... Ataque...
Opiniones chocan, balas persiguen
Escucho el disparo, han comenzado la matanza
Religión y fe, lo que obliga
No desean otra cosa, solo liberación