Zuhanás
Ízleld a bünnek ízét
Nektárja vonz felém
Csak mi ketten
Érzed, ma mélyre szállunk
Mégis elkísérsz
Hiszen én is félek
Ha már úgyis ellenünk van minden
S kegyelmet Te sem kérsz
Legalább, mi lángol köztünk
Csak egyszer legyen a miénk
Vak szenvedély
Úgy taszít mélybe
Mintha csak élne, vágyna, égne
Így zár sötétbe
S mégsem elég
Míg el nem pusztít
Nem baj, ha fáj, ha íze bódít
A kétség rég a múlté
Emlék már - csak szeszély
Felejts el mindent
Hisz' úgyis vár a végzet
Mit is veszthetnél
Ha a mélység beléd néz...
Érezd az ízét
Hogy vonz felém
Csak mi ketten
Mélyre szállunk
Mégis kísérsz
Végigkísérsz
Hiszen Te is félsz
Caída
Saborea el sabor del pecado
Su néctar me atrae hacia ti
Solo nosotros dos
Sientes cómo hoy caemos profundamente
Aún así me acompañas
Pues yo también tengo miedo
Ya que todo está en nuestra contra
Y tú tampoco pides clemencia
Al menos, lo que arde entre nosotros
Que sea solo nuestro una vez
Ciega pasión
Que empuja hacia lo profundo
Como si viviera, anhelara, ardiera
Así se encierra en la oscuridad
Y aún así no es suficiente
Hasta que no destruya
No importa si duele, si su sabor embriaga
La duda pertenece al pasado
Un recuerdo ya - solo un capricho
Olvídate de todo
Pues de todas formas el destino espera
¿Qué podrías perder
Si la profundidad te mira a los ojos...?
Siente su sabor
Que me atrae hacia ti
Solo nosotros dos
Caemos profundamente
Aún me acompañas
Me acompañas hasta el final
Pues tú también tienes miedo