Fohász
Érzed-e Te is, ahogy gyorsul minden,
S lassanként elmosódik a kép
Úgy hittük tiszták leszünk
Nem vesszük át más bûnét
Félek, hogy minden perccel
Elvész egy cseppnyi büszkeség
Ahogy nõ az Élet sodra
Úgy ölel, s ránt magába a mély
...én sem láttam a Napfényt
Úgy hiszem, hogy szép
Mégis, azt hallottam
Felperzsel, amit csak ér
Az éjt is meg kell szokni,
Álmunk csak fohász
Valami szép után, valami jobb után
Valami egészen más után
Emlékszel-e olyan képre
Mi hordozza at új ígéretét?
Ha volt - én összetéptem
Mielõtt még mást elér
Jobb volt, így elpusztítva
Mintha rossz kezekbe tér
Készüljünk hosszú télre,
Mi sötét, s véget nem ér
Plegaria
Sientes tú también, cómo todo se acelera,
Y lentamente la imagen se desdibuja.
Pensábamos que seríamos puros,
No tomaríamos los pecados de otros.
Temo que con cada minuto
Se pierda un poco de orgullo,
A medida que crece la corriente de la Vida,
Nos abraza y nos arrastra hacia lo profundo.
...yo tampoco vi la Luz del Sol,
Pienso que es hermosa,
Aun así, escuché
Quema lo que toca.
También hay que acostumbrarse a la noche,
Nuestro sueño es solo una plegaria,
Buscando algo hermoso, algo mejor,
Algo completamente distinto.
¿Recuerdas alguna imagen
Que lleve consigo una nueva promesa?
Si la hubo, yo la desgarré
Antes de que llegara a otro.
Fue mejor así, destruida,
Que caer en malas manos.
Preparémonos para un largo invierno,
Que es oscuro y no tiene fin.