Gyökerek Nélkül
Túl messze mentem., s még épp közel
Vagyok, hogy távozni láss
Megszürkült hétköznapok szürkés, ködös
Lencséin át
Tudom nem ez a legkönnyebb lépés
Mégis másképp mostohább
Mintha közös álmunk halott súlyát
Együtt gördítenénk tovább
Az évek telnek, tovább tépnek
Így gyökerek nélkül
Meghajlanék, de félek
Mi vár, ha a szél elül
S az élet, mivé lesz
Ha csak megszokás, mi ûz
Mindegy, hogy ég vagy parázslik
Csak izzon, benned a tûz
Hiába kérded, soha nem értettem
Miért vágyom mindig máshol lenni
Egy kevés érzés, vágy, melegség
Vonz, mégis kevés
S az álom, mely engem kísért
Bennem él - mindig megtalál
Hogy elmenjek olyan messze,
Hol senki nem keres már
De mi van, ha nincs több, csak ennyi várt
Ez volt a sorsom, ennyi járt
Hol tudom meg, hogy ez itt a vége
És nem vezet már út felfelé
Sin Raíces
Túl messze mentem,
Y aún así estoy cerca
Para verme partir
Los días de semana se han vuelto grises, a través de
Las lentes nubladas
Sé que este no es el paso más fácil
Aún así, es más duro
Como si el peso muerto de nuestro sueño compartido
Rodara con nosotros
Los años pasan, desgarran más
Así, sin raíces
Me inclinaría, pero temo
¿Qué nos espera cuando el viento amaine?
Y la vida, ¿qué será de ella?
Si solo es costumbre lo que nos impulsa
Ya sea que arda o se consuma
Solo que arda, en ti el fuego
Por más que preguntes, nunca entendí
¿Por qué siempre anhelo estar en otro lugar?
Un poco de sentimiento, deseo, calidez
Atrae, pero es insuficiente
Y el sueño que me persigue
Vive en mí, siempre me encuentra
Para irme tan lejos
Donde nadie busca ya
Pero ¿qué pasa si no hay más, solo esto esperaba?
Este fue mi destino, esto me tocó
¿Dónde sabré que este es el final?
Y que ya no hay camino hacia arriba