Nem Szoktunk
Zúg a fejem, semmi se tiszta
Mindenki magából indul ki
De ki tudja, hogy hova tér vissza
Szeret a Lelked hazudni
Kár, hogy nem király vagyok,
hogy a fejedet vétethessem minden bûnömért
Bort iszom, a sírom üres:
Feltámadtam, vagy mi a fasz lehet?
Bután, bambán bámulok
A jókedvem az agyadra mehet
Kár, hogy csak szolga vagyok,
és a fejedet kell hogy vegyem minden bûnödért
De Te is mehetsz még fejjel a falnak,
mint a vakond a temetõben
A tested kevés, többet akarnak
A szellemidézõk félnek Tõled
Nem szoktunk megbocsájtani
Nem szoktunk, nem a mi ügyünk
De nem szoktunk meghalni sem
és mégis megdöglünk!
No estamos acostumbrados
Zumba mi cabeza, nada está claro
Todos parten de sí mismos
Pero ¿quién sabe a dónde regresan?
Tu alma ama mentir
Lástima que no soy rey,
para poder cargar con tu cabeza por todos mis pecados
Bebo vino, mi tumba está vacía:
¿Resucité o qué carajos pasó?
Miro estúpidamente, atontado
Mi buen humor puede fastidiarte
Lástima que solo soy un siervo,
y debo cargar con tu cabeza por todos tus pecados
Pero tú también puedes estrellarte contra la pared,
como un topo en el cementerio
Tu cuerpo es poco, quieren más
Los invocadores de espíritus te temen
No estamos acostumbrados a perdonar
No estamos acostumbrados, no es nuestro problema
Pero tampoco estamos acostumbrados a morir
¡Y aún así nos pudrimos!