Hûség
Nem én választottam
Õ hívott engem
A hûség megtanított rá
Hogy szabaddá kell lennem
A szó kell csak, hogy megérintsen
Máris oltár lesz a testem
Nekem így szép
Ez a hûség
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég
Kínlódni így jó:
A hûség a legkegyetlenebb béklyó
Hát kísérts meg újra
Gyönyörû álruhádba bújva
Hogy aztán jelmezed minden fodra
Legyen a hajnal sarkába dobva
Meztelenséged szobra
Így lesz az emlékezetnek foglya
Nekem így szép
Ez a hûség
Pedig széttép
Ami mélyen bennem ég
Kínlódni így jó:
A hûség a legkegyetlenebb béklyó
Lealtad
No fui yo quien eligió
Ella me llamó
La lealtad me enseñó
Que debo ser libre
Solo la palabra necesita tocarme
Y mi cuerpo se convierte en altar
Para mí es hermoso así
Esta lealtad
Aunque desgarre
Lo que arde profundamente en mí
Sufrir así es bueno:
La lealtad es la más cruel de las cadenas
Así que tientame de nuevo
Envuelta en hermosos disfraces
Para que cada pliegue de tu disfraz
Sea arrojado al rincón del amanecer
La estatua de tu desnudez
Así será prisionera de la memoria
Para mí es hermoso así
Esta lealtad
Aunque desgarre
Lo que arde profundamente en mí
Sufrir así es bueno:
La lealtad es la más cruel de las cadenas