Tavaszi mohikán
Égi jelnek földi mása.
A Nappal vagyok egy,
Sólymok, farkasok unokája,
Ember-állat, furcsa elegy,
Napfivér, széltestvér, tavaszi mohikán,
Szenvedély-útvesztõ nyílik lábam nyomán.
És a hangok, a hangok, szavak és csendek
Üldöznek örökkön és körém térdepelnek.
És neked akarok énekelni,
Én így vagyok szabad
Az ölelés is áttüzesedhet
Vigyázz: gazdája mostantól Te vagy!
Átvirrasztott évezredek,
És hatalmas csönd után
Én mindig eljövök, hogy újra láss,
Én, a titkos örömök kincstárnoka,
Én, a tavaszi mohikán,
Én mindig eljövök, hogy újra láss.
Szemed íriszén magunkat látom,
Fénylõ tükör a döbbenet.
Sok életet meguntam már,
De most örülök neki, hogy itt lehetek.
Túl a bûnön, a megbánáson,
Hitem tüzéhez ülök közel,
Mellém fekszel és azt se bánom,
Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már
Másvalakivel...
Mohicano de primavera
Égi jelnek földi mása.
Con el Sol soy uno,
Águilas, lobos descendientes,
Hombre-animal, extraña mezcla,
Hermano del Sol, hermano del viento, mohicano de primavera,
Un laberinto de pasión se abre siguiendo mis pasos.
Y los sonidos, los sonidos, palabras y silencios
Me persiguen eternamente y se arrodillan a mi alrededor.
Y quiero cantarte a ti,
Así es como soy libre,
El abrazo puede encenderse
¡Cuidado: a partir de ahora eres su dueño!
A través de milenios pasados,
Y después de un gran silencio,
Siempre regreso para verte de nuevo,
Yo, el guardián de los placeres secretos,
Yo, el mohicano de primavera,
Siempre regreso para verte de nuevo.
En el iris de tus ojos me veo a mí mismo,
Un espejo brillante de asombro.
He estado cansado de muchas vidas,
Pero ahora me alegro de estar aquí.
Más allá del pecado, del arrepentimiento,
Me siento cerca del fuego de mi fe,
Te acuestas a mi lado y no me importa,
Que te duermas como solías hacerlo
Con alguien más...