395px

El Abismo de la Realización

Autumn Nostalgie

The Abyss of Realization

Kivájott mélységbe néztem
Láttam elveszni végtelen énem
A sötétségben a múlt lelt rám
Engem néz és megbabonáz
Megvakít és végleg elzár

A tudásért mindenem eldobtam
Egyedül maradtam az ég színe alatt
Félelemből fohászkodtam
A világot örökre eldobtam

A mélységbe mindent bezártam
Mindennel magam néztem szembe
Vártam azt ki kiment innen
De nem jött a várt megváltó
Magamat váltottam meg önmagamtól

Még mindig itt vagyok
Ahol senki nem talál
Mert a mélység még mindig Belém lát
S én is vissza nézek rá
Elfogadtam, hogy már nem látok mást

Végleg elmerültem
Oda ahol senki nem lát
Mert már nincsenek szemek
Amik engem észrevennének
S megmentenének önmagamtól

Üresnek látom
Mindazt mi körbevesz
A megszokás eltemet
S végleg a homályba felejt

Álmodom hogy létezik egy holnap
De önmagamon kívül már csak a múlt van
Magamtól távol, az örök mélyben
Egyedül maradtam a sötétségben

El Abismo de la Realización

Miré hacia el abismo
Vi perderse mi infinito ser
En la oscuridad, el pasado me encontró
Me mira y me hipnotiza
Me ciega y me encierra para siempre

Por el conocimiento, lo di todo
Quedé solo bajo el cielo
Rezaba por miedo
Abandoné el mundo para siempre

Encerré todo en el abismo
Enfrenté todo conmigo mismo
Esperaba a quien me sacara de aquí
Pero no llegó el salvador esperado
Me salvé a mí mismo de mí mismo

Todavía estoy aquí
Donde nadie me encuentra
Porque el abismo aún ve en mí
Y yo también lo miro
He aceptado que ya no veo nada más

Me sumergí por completo
Donde nadie ve
Porque ya no hay ojos
Que me noten
Y me salven de mí mismo

Veo vacío
Todo lo que me rodea
La rutina entierra
Y olvida en la oscuridad

Sueño que existe un mañana
Pero más allá de mí mismo, solo está el pasado
Lejos de mí, en la eterna profundidad
Quedé solo en la oscuridad

Escrita por: