Várj!
Mindig tudtam azt, hogy a baj nem egyedül jár,
hogy a tél nagyon meleg, hideg a nyár.
Mentem úgy haza hogy tudtam senki se vár
és a holló az ablak alatt mondta, hogy kár.
Nem mondta senki hogy milyen legyek,
csak álmodozni hagytak és mondták, ha valami kellett nekem:
hogy várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj,
járj és járj csak járj, ha fáj is a lábad csak járj.
Engem félre toltak mindig, de nem hagytam magam,
mert annak aki talpon marad igaza van
Úgy rohantam néha hogy elakadt a szavam
és sohasem hagyták hogy kifújjam magam.
Nem hagyta senki hogy önmagam legyek
csak álmodozni hagytak és hagyták ha valami kellett nekem:
hogy várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj,
járj és járj csak járj ha fáj is a lábam csak járj.
Várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj,
járj és járj csak járj ha fáj is a lábad csak járj.
Várj Te várj csak várj, valami lesz majd csak várj,
járj és járj csak járj ha fáj is a lábad csak járj.
¡Espera!
Siempre supe que los problemas no vienen solos,
que el invierno es muy cálido, frío es el verano.
Regresé a casa sabiendo que nadie me esperaba,
y el cuervo bajo la ventana dijo que era una lástima.
Nadie me dijo cómo debía ser,
solo me dejaron soñar y dijeron, si necesitaba algo:
que esperara, solo espera, algo sucederá, solo espera,
camina y camina, aunque te duela el pie, solo camina.
Siempre me apartaron, pero no me dejé vencer,
porque aquel que se mantiene en pie tiene razón.
Corrí tan rápido a veces que me quedé sin palabras,
y nunca me dejaron desahogarme.
Nadie me permitió ser yo mismo,
solo me dejaron soñar y dejaron si necesitaba algo:
que esperara, solo espera, algo sucederá, solo espera,
camina y camina, aunque te duela el pie, solo camina.
Espera, solo espera, algo sucederá, solo espera,
camina y camina, aunque te duela el pie, solo camina.
Espera, solo espera, algo sucederá, solo espera,
camina y camina, aunque te duela el pie, solo camina.