Ez Az út Nem Visz Feléd
Késő már, jön az éj,
és én elindulok szűk utcák során.
Szívem fáj, szívem fél,
mégis megyek tovább, vakon, ostobán.
Ez az út nem visz feléd,
de ha hívsz, ha kellenék,
újra ébredne az emlék,
s mint rég, futnék feléd.
Régen várom azt a szót,
adj nekem még egy kis jót,
tudom, hogy nincsenek csodák,
engem mégse küldj tovább!
Késő már, jön az éj,
és a hűvös ujját lágyan ejti rám.
Szívem fáj, szívem fél,
mikor karjaiba szorít a magány.
Ez az út nem visz feléd...
...mikor karjaiba szorít a magány.
Késő már, jön az éj, várok rád.
Este Camino No Conduce a Ti
Ya es tarde, llega la noche,
y yo me pongo en marcha por estrechas calles.
Mi corazón duele, mi corazón teme,
pero sigo adelante, ciegamente, tontamente.
Este camino no conduce a ti,
pero si me llamas, si me necesitas,
el recuerdo volvería a despertar,
y como antes, correría hacia ti.
Hace tiempo espero esa palabra,
dame un poco más de bondad,
sé que no hay milagros,
pero no me envíes más lejos.
Ya es tarde, llega la noche,
y el frío dedo suavemente se posa sobre mí.
Mi corazón duele, mi corazón teme,
cuando la soledad me abraza en sus brazos.
Este camino no conduce a ti...
...cuando la soledad me abraza en sus brazos.
Ya es tarde, llega la noche, te espero.