Hetvenkedve erejével,
Tarjagos, bősz főurak,
Rimákkal, föld szemetével,
Honi méltóság így mulat.
Igricekkel, regősökkel
Övre ezüstös tükörrel,
Külhonba forgott szakáccsal,
Zeneszóval, muzsikával.
Öregebbje bortól kába,
Fiatalja asszonyt-hajtó,
Birtoki mindnek országa,
Senkinek fejet nem hajtó.
Legnagyobb részt hadba se száll,
Röhögé csak vérem kardot.
,,Király, mit főzött most: Övé,
Vívja meg maga a harcot!"
Fényes sereg állt fel mégis.
Felállt, s magát sánccal zárta.
Szekértábort láncra kötve,
Győzelemre, vagy halálra.
Erős tábor lett a veszte,
Erős tábor, és széthúzás.
Elmaradottakból új had kitelne,
Így veszett vérbe az ország.
Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap.
Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.
Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,
Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!