Alkony
Remeg a testem ahogy elhagy a lélek
Régóta vártam de mégis nagyon félek
A rongyos égrõl bámulnak a csillagok
Messzi fényük nem vakít már régen megfagyott
Már csak egy perc és kialszanak a fények
Az utolsó gyertyaláng fénye szinte éget
Fáj a magány ahogy elhagyott az éj
És érzem a hajnali félhomály hûvös leheletét
Nem vár az élet
Nem vár az álom
Hiába kértem
Nem vár, de nem is bánom
Anochecer
Mi cuerpo tiembla mientras el alma se va
He esperado tanto tiempo pero aún así tengo mucho miedo
Las estrellas miran desde el cielo desgarrado
Su luz lejana ya no ciega, hace mucho se congeló
Solo falta un minuto y las luces se apagan
La luz de la última vela casi quema
Duele la soledad cuando la noche me abandona
Y siento el aliento fresco del amanecer en penumbra
La vida no espera
El sueño no espera
Por más que lo pedí
No espera, pero tampoco me importa