A Magyar Nemes
Oseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!
Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Jól készítsd, paraszt, az utat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!
Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem írok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!
Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!
Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!
Mit törodöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmúlnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
Osi joggal, osi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!
El noble húngaro
La espada ensangrentada de mis antepasados
Cuelga en la pared, la herrumbre la corroe,
La herrumbre la corroe, no brilla.
¡Yo soy un noble húngaro!
La ociosidad es solo la vida,
Tengo vida porque soy perezoso,
La labor es para los campesinos.
¡Yo soy un noble húngaro!
Prepara bien el camino, campesino,
Porque tu caballo tira de él,
No puedo caminar a pie.
¡Yo soy un noble húngaro!
¿Debería vivir para la ciencia?
Los científicos son todos pobres,
No escribo, no leo.
¡Yo soy un noble húngaro!
Es cierto, tengo un conocimiento,
En esto rara vez veo a mi pareja:
Sé comer y beber bien.
¡Yo soy un noble húngaro!
Qué bueno que no pago impuestos,
Tengo riquezas, pero no muchas,
Y tengo deudas, muchas.
¡Yo soy un noble húngaro!
¿Qué me importa la patria?
¿Con cien problemas para la patria?
Los problemas pasarán.
¡Yo soy un noble húngaro!
Con derecho ancestral, en una casa ancestral,
Cuando haya fumado mi vida:
Los ángeles me llevarán al cielo.
¡Yo soy un noble húngaro!