Ma Meg Egyuett
Ma még együtt, és nincs tovabb,
Átkozottul kemény a vilag,
Lenyuztunk egymas agyaból éveket,
Szél fujja mar az érzelmeket.
Úgy éreztem kevés, amit adhatok,
Pedig dehogy ... és ma mar hol vagy te és én hol vagyok?
Téboly, hogy ott vagy, és én varlak,
Idegen kéz nyul tested felé.
Csak a vagy ereje halvanyul el lassan,
S mar nem hazudunk egymasnak reményt.
Rad gondolok és ujra latlak,
A napfény attetszik a hajad szalain.
Ha almodom veled, szivem szivarvany fényein lebeg,
De jéghidegek a reggelek.
Istenem, pedig mar fogtam a kezed,
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsõin varom a csodat,
Az idõ törvényt ül, s lassan kipipal.
Hoy todavía juntos
Hoy todavía juntos, y no hay vuelta atrás,
Malditamente duro es el mundo,
Hemos arrancado años de nuestras mentes,
El viento ya sopla las emociones.
Sentí que era poco lo que podía dar,
Pero para nada... ¿y hoy dónde estás tú y dónde estoy yo?
Es una locura que estés allí, y yo te espero,
Una mano ajena se acerca a tu cuerpo.
Solo la fuerza se desvanece lentamente,
Y ya no nos mentimos esperanzas.
Pienso en ti y te veo de nuevo,
La luz del sol se refleja en los mechones de tu cabello.
Cuando sueño contigo, mi corazón flota en los colores del arcoíris,
Pero las mañanas son heladas.
Dios mío, y ya te tomé de la mano,
Solo no me atreví a decir: ¡Te amo, ámame!
En las escaleras de los templos espero el milagro,
El tiempo dicta la ley, y lentamente se agota.