Nyomorodj Meg!
Nyomorodj meg te féreg!
Gyûlöletben nem élet az élet
A valóságot rettegve féled
Nem mered vállalni, amit érzel
Bûneid zsoldja a halál
A mi halálunk a te zsoldod
Gyávaságra, hazugságra felesküdve
Nem a percek sóhaja, az évek ítélnek
Alámerülök szívem kietlen tájaiban
és romjaiban hagyom el
A sivárság helyén új világ épül
melyben számodra nem lehet hely
Olyan ember vagy kivel vigadnak a hajnalok
De az alkonyt egyedül nyüszíted és féled
Csak egy önzõ indok és máris farkas lesz belõled
Kezem helyett immár fegyvert nyújtok neked
Új utakon járva,
ködként gomolygok a hajnali ösvényen
Megérintenél,
de lecsorogok ujjaid közt
¡Muérete de hambre!
¡Muérete de hambre, tú gusano!
En el odio, la vida no es vida
Temes la realidad con miedo
No te atreves a asumir lo que sientes
Los pecados son el salario de la muerte
Nuestra muerte es tu salario
Comprometido con la cobardía y la mentira
No son los suspiros de los minutos, son los años los que juzgan
Me sumerjo en los desolados paisajes de mi corazón
y los dejo en ruinas
En lugar de la desolación, se construye un nuevo mundo
en el que no hay lugar para ti
Eres alguien con quien disfrutan las mañanas
Pero las tardes las sufres y temes solo
Solo con un motivo egoísta y ya eres un lobo
En lugar de mi mano, ahora te ofrezco un arma
Caminando por nuevos caminos,
me desvanezco como niebla en el sendero matutino
Me tocarías,
pero me deslizo entre tus dedos