Az õzek futása
Az õzek futása
Kútvíz kékje, erdõk alja
szemed színét elrabolta,
hajad színét megtartotta.
Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá leülhetsz
és a kezedben ezüstkanál
jelképezi egymagában,
hogy marad mind a világban
saját tüze parazsában.
Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá lefekszel,
piros falevelek álma leszáll:
Visszatérnek még az õzek,
futnak át a halálon,
visszatérnek még az õzek,
át az alvó világon.
La carrera de los ciervos
La carrera de los ciervos
El azul del agua del pozo, el fondo de los bosques
ha sido robado por el color de tus ojos,
tu cabello ha conservado su color.
Como la luz del sol corre entre tus dedos,
como el verano baila en tu cuerpo,
ya no te veo en mi jardín,
pero dejo una linterna y té de encaje
allí, para cuando llegue su día,
y el alma también vaya abrigada,
luego podrás sentarte bajo las estrellas
con una cuchara de plata en tu mano,
simbolizando por sí solo,
que todo permanece en el mundo
en su propio fuego de brasas.
Como la luz del sol corre entre tus dedos,
como el verano baila en tu cuerpo,
ya no te veo en mi jardín,
pero dejo una linterna y té de encaje
allí, para cuando llegue su día,
y el alma también vaya abrigada,
luego te acostarás bajo las estrellas,
los sueños de hojas rojas caerán:
Los ciervos volverán,
correrán a través de la muerte,
los ciervos volverán,
a través del mundo dormido.