Útban Délnek
Gránittáblákon zajlik a jéghegyek olvadó vonulása,
Mély szárnycsapásokkal sóvárogva száll fel a madárhad,
Hogy a déli-fronton keressenek utalásokat egykori önmaguk
és a díszes pompa préselte utasszállítók között.
Még fényben úszik a horizont, a tudat mámorban tocsog,
Sa test embrióként süpped egykori önmagába,
a gépágyúk tüzelni kezdenek, akár a kutyák, ha a természet kajánul
rájuk kacsintva hívó szót fúj.
Prüszköl a tenger,
kietlehasábokon a horizont délnek, hogy követhesse a hadak útját.
En camino hacia el Sur
En las tablas de granito se produce el deshielo de los icebergs,
Con aleteos profundos el enjambre de pájaros vuela ansiosamente,
Buscando referencias del pasado en el frente sur
y entre los elegantes y apretujados pasajeros.
El horizonte aún brilla, la conciencia se sumerge en éxtasis,
Su cuerpo se hunde como un embrión en su antiguo ser,
Los cañones comienzan a disparar, como perros, cuando la naturaleza traviesamente
les lanza una palabra de llamado.
El mar resuella,
En los bloques de granito el horizonte se dirige al sur, siguiendo el camino de las huestes.