395px

Golondrina errante

Holdviola

Vándorfecske

Szegény vándorfecske
panaszolja sorsát.
Hogy õ mennyi búval
éli e világját.
Hogy õ mennyi búval
éli e világját.

Menjünk édes fiaim,
nem lehet itt ülni.
Következik a hideg tél,
el kell nekünk veszni.
Következik a hideg tél,
el kell nekünk veszni.

S elindultunk a nagy útra,
a keleti földre.
S elérkeztünk a tengernek
nyugatu szélére.
S elérkeztünk a tengernek
nyugati szélére.

S megsegít minket az Isten,
mégis átrepülünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.

S megsegít minket az Isten,
mégis átrepülünk.
Hogyha az Isten megsegít,
míg hazánkba jövünk.

Golondrina errante

Pobre golondrina errante
lamenta su destino.
Cuánta tristeza vive
en este mundo cruel.
Cuánta tristeza vive
en este mundo cruel.

Vamos, queridos hijos,
no podemos quedarnos aquí sentados.
Se acerca el frío invierno,
nos toca perecer.
Se acerca el frío invierno,
nos toca perecer.

Y emprendimos el gran viaje,
hacia tierras del este.
Y llegamos a la orilla occidental
del mar.
Y llegamos a la orilla occidental
del mar.

Y Dios nos ayuda,
aún así volamos.
Si Dios nos ayuda,
llegaremos a nuestra tierra.
Si Dios nos ayuda,
llegaremos a nuestra tierra.

Y Dios nos ayuda,
aún así volamos.
Si Dios nos ayuda,
llegaremos a nuestra tierra.

Escrita por: