Rézcső
Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
Az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka,
Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra,
Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra,
Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer,
De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel,
Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon,
Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.
Tubo de cobre
Ese tubo de cobre que trae el agua, se volverá verde oxidado algún día
Ese químico en el que se esconde el polvo del corazón, un sistema transparente y húmedo
Esa cara que brilla desde adentro, solo será una mirada algún día
Ese ojo que me gusta, mañana será solo un mar de turistas
Ese reloj que nos encierra, no funciona sin pilas
Esa máquina que pide energía de mi cuerpo, dámela
Ese dinero que trae ganancias, no será nada algún día
Ese humo que te transporta, una mezcla de varios componentes
Ese libro que predica la palabra, está escrito en memoria
Esa lágrima que pica salado, realmente fue llorada
Ese punto desde el que partimos, está descompuesto en átomos
Ese lugar que depende de nosotros, está encomendado a nuestras almas
Esa arruga que aparece, nunca volverá atrás
Ese otoño que cae contigo, el fino secreto de los cabellos
Esa arruga que aparece, nunca volverá atrás
Ese otoño que cae contigo, el fino secreto de los cabellos
Esa máquina que una vez despegó, puede ir en otro viaje
Esa fábrica que se desahogó puede volver a producir
Esa mano que ofrece el futuro, algún día estará manchada de hígado
Pero esta pierna viene hacia mí más rápido de lo que va por la mañana
Esa manija es un depósito de huellas dactilares, para los investigadores es un tesoro
Esa ropa interior que nunca me gustó, la que la llevaba me atrajo mucho.