Soha Már
Soha már
Nem szül fényt az árny
Én még emlékszem
Mennyi sír
Árnyunk némán sír
A lelkemen
Sötét víz
Sodra mélyre visz
Az éjszakában
Legyél hű
Élő szemfedő
A testemen
Fáj minden szó
Mint a kés az éj szívében
Még él az árny
Megpihent a lelkemen
Soha már
Nem találsz hozzám
És mégis várlak!
Soha már
Nem száll fel az árny
A lelkemről!
Nunca más
Nunca más
No da luz la sombra
Aún recuerdo
Cuánto llanto
Nuestro silencio llora
En mi alma
Agua oscura
Su corriente me lleva
En la noche
Sé fiel
Venda viva
En mi cuerpo
Duele cada palabra
Como el cuchillo en el corazón de la noche
La sombra aún vive
Descansó en mi alma
Nunca más
No me encontrarás
¡Y aún así te espero!
Nunca más
La sombra no se eleva
De mi alma!