Szégyenkönnyfolt
Egy zsebbõl kiesett pengetõ
Benne egy kép és egy dal
Rabként élnek és õrjük várja
Lesz-e kotta a hangorkánra
Vagy egyedül kénytelen velem
Továbblépni a félelmeken
Kék fényként suhan át a hang
Mely lassan kibontja szárnyamat
Szentül védi, mi fémként csillog
Megfakul mint egy szégyenkönnyfolt
Pár hangot még átereszt, hiszen
Továbblépne a félelmeken
Mancha de lágrimas de vergüenza
De un bolsillo cayó una púa
Con una foto y una canción
Viven como prisioneros y la espera los consume
¿Habrá partitura para la tormenta de sonidos?
O se verá obligado a avanzar solo
Sobre los miedos
La luz azulada atraviesa el sonido
Que lentamente despliega mis alas
Protege sagradamente lo que brilla como metal
Se desvanece como una mancha de lágrimas de vergüenza
Deja pasar algunas notas, después de todo
Quiere avanzar sobre los miedos