Régvárt kedvesem
Múltak a lassú percek, sûrû csend volt a szobámban
Vártam, hogy nyíljon ajtó, legyen fény már a homályban
Szél fújt az utcán, de õ sem figyelt rám
És végre eljött oh, a régvárt kedvesem
És végre hang lett oh, a csendben hirtelen
Ránk néz a szürke hajnal, mikor fáradtan elalszunk
Álomba ringat egy dallam, amit annyiszor hallgattunk
Már semmi nem fáj, a sok gond messze szállt
Most, hogy végre eljött oh, a régvárt kedvesem
Most, hogy végre hang lett oh, a csendben hirtelen
Múlnak a lassú percek, s néha elfog a szorongás
Elhagy-e majd, aki itt van, s jön-e újból a bolyongás
Kérlek, ne menj el, ne hagyj el engem
Most, hogy végre eljött oh, a régvárt kedvesem
Most, hogy végre hang lett oh, a csendben hirtelen
Mi querido del pasado
Pasaron los lentos minutos, un silencio denso llenaba mi habitación
Esperaba que se abriera la puerta, que la luz llegara a la oscuridad
El viento soplaba en la calle, pero él tampoco me prestaba atención
Y finalmente llegó, oh, mi querido del pasado
Y de repente hubo sonido, oh, en el silencio
La gris madrugada nos observa cuando nos dormimos cansados
Una melodía nos arrulla en el sueño, la misma que escuchamos tantas veces
Ya nada duele, las preocupaciones se han ido lejos
Ahora que finalmente llegó, oh, mi querido del pasado
Ahora que de repente hubo sonido, oh, en el silencio
Los minutos pasan lentamente, a veces la ansiedad nos atrapa
¿Nos abandonará quien está aquí, y volverá la vagancia?
Por favor, no te vayas, no me dejes
Ahora que finalmente llegó, oh, mi querido del pasado
Ahora que de repente hubo sonido, oh, en el silencio