Az Életvonal
Az utcán egy padon naphosszat ülve
egyre csak várja, mikor lesz vége...
Nyomasztó terhe sokmázsás súlya,
átoktól áldva, áldástól sújtva.
Hiába mondta, régóta látja:
az emberek felett egy Vonal lebeg.
Életvonal, mely a felhőkig ér,
élénk a színe, akár a vér.
Életvonal... Halált takar...
Chorus:
Áldás ez és átok,
másképp élsz és látod,
a Dolgok rejtett mélyét,
minden végzet kezdetét...
Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke,
rövidül egyre, percről percre
"Ők meghalnak" - de kinevették,
majd igazát látva meggyűlölték.
Bűnösnek látták, elítélték,
mindenét elvették, elűzték
Most az utcán, egy padon megtörve ülve
szótlanul vár a megváltó végre...
Chorus
Tükörben nézi saját magát,
tükörképét, az Életvonalát...
La Línea de Vida
En la calle sentado en un banco todo el día
solo espera, cuándo terminará...
El peso abrumador de una carga pesada,
maldito por la maldición, golpeado por la bendición.
A pesar de haberlo dicho, lo ve desde hace tiempo:
una Línea flota sobre las personas.
Línea de vida, que llega hasta las nubes,
brillante en color, como la sangre.
Línea de vida... Cubre la muerte...
Coro:
Es una bendición y una maldición,
vives y ves las cosas de manera diferente,
el oculto fondo de las Cosas,
el comienzo de todo destino...
Para aquellos débiles, la Línea es solo gris,
se acorta cada vez más, minuto a minuto.