A Gyilokjáróból
Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra
Hogy éltél volna hétszáz éve?
Ha palotádból kitekintesz, és látod, a mélyben
Gyilkosaid miriádja közeleg? Mit tennél?
Futnál, hogy elbújj?
Várnál, hogy felkoncoljanak?
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz?
Színehagyottan kardodba dőlsz?
Lángol a vártemplom, roskadnak a falak
Feletted az öregtorony, alattad a hadak
Nincs rád szükség, jelennek hitvány fattya
Hullj! Hulltoddal hullunk, követünk
Ritkítod az ostromlókat a gyilokjáróból?
Gyönge belsőd ábrándjai kiégetnek
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz?
Színehagyottan kardodba dőlsz?
Desde el asesino
Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra
Hogy vivirías hace setecientos años?
Si miras desde tu palacio y ves, en lo profundo
¿Se acercan los miríadas de tus asesinos? ¿Qué harías?
¿Correrías para esconderte?
¿Esperarías a ser colgado?
¿Escaparías entumecido del peligro?
¿Caerías con tu espada en mano?
La iglesia del castillo arde, las paredes se derrumban
Sobre ti la vieja torre, debajo de ti los ejércitos
No te necesitan, aparecen los miserables seguidores
¡Caemos! Caemos con nuestras piedras, te seguimos
¿Estás adelgazando a los asaltantes desde el asesino?
Las ilusiones débiles de tu interior se queman
¿Escaparías entumecido del peligro?
¿Caerías con tu espada en mano?