őSzi Áradatba Pusztul
A nyári szerelem szétrothad
Üres mélységben ér véget
Az ember egyszerű pillanatai
Számára a legfontosabbak
A napos szerelmek elpusztulnak
Álmomban látott végük előtt
ŐSzi áradatok mossák el őket
Halovány darabok maradtak bennem
Fájsz nekem, csekély, földi semmiség
Voltam boldog és tudatlan, most kín a tudás
Koponyámmal beleragadva az átkokba
Hagyj, menj messze, majd nyomodba eredek
Komor eső felett szállok
A bánat-felhők nem folynak belém
Sűrű feketeség ég a jövőmért
Mely több, mint amiben fetrengtem
Sumergido en la inundación otoñal
La pasión veraniega se descompone
En el vacío llega a su fin
Los simples momentos de la vida
Son los más importantes para mí
Los amores soleados se desvanecen
Antes de su final visto en mi sueño
Las inundaciones otoñales los arrastran
Débiles fragmentos quedan en mí
Me duele, insignificante, trivial terrenalidad
Era feliz e ignorante, ahora el conocimiento es dolor
Mi cráneo atascado en maldiciones
Déjame, vete lejos, te seguiré de cerca
Vuelo sobre la lluvia sombría
Las nubes de tristeza no me invaden
Una densa oscuridad arde por mi futuro
Que es más de lo que me arrastré