Virrasztásban (In Vigil)
A hideg körülfog
E hajnal ébren ér
Reszketve látni
Ahogy újra kékbe tűnik az éj
A jövő folyvást fogy
Miként gyűlik a múlt
Eggyé válnak a napok
Alkonyon és altatón túl
Közel a holnap
A harmat tiszta illata hozza hírét
Az éjszaka, mely rég álmokba zárva telt
Rejtélye ím tovatűnt
Törvényünk elvészett, feloldódván reggeli fényben
S így vénül vérünk a virrasztásban
Vigilia
El frío me envuelve
Esta madrugada despierta
Temblorosamente ver
Cómo la noche vuelve a ser azul
El futuro se desvanece constantemente
Como se acumula el pasado
Los días se fusionan
Más allá del crepúsculo y el adormecedor
Cerca del mañana
El aroma puro del rocío trae noticias
La noche, que pasó encerrada en antiguos sueños
Su misterio ahora desapareció
Nuestra ley se pierde, disolviéndose en la luz matutina
Y así nuestra sangre envejece en la vigilia