Káprázat, mi elvakít
Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek
Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt
Halálhű fény derül rá
Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett
Egyes egyedül a peremvidék kell
A Semmiből jövet, vaktában
A visszfényektől lángokban áll
Éjt nappallá téve