Visszfények (Reflections)
Káprázat, mi elvakít
Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek
Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt
Halálhű fény derül rá
Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett
Egyes egyedül a peremvidék kell
A Semmiből jövet, vaktában
A visszfényektől lángokban áll
Éjt nappallá téve
Reflejos
Ilusión, que ciega
Cubierta de errores brillantes, los miserables años antiguos
Todos, por siempre, iluminan su sufrimiento
La luz de la muerte brilla sobre ellos
Cada alma creada, en lugar del camino dorado
Solo uno necesita el borde
Viniendo de la Nada, a ciegas
Arde en llamas por los reflejos
Convirtiendo la noche en día