Valaki Jár a Fák Hegyén
Valaki jár a fák hegyén
Ki gyújtja s oltja csillagod
Csak az nem fél kit a remény
Már végképp magára hagyott
Én félek még reménykedem
Ez a megtartó irgalom
A gondviselő félelem
Kísért eddigi utamon
Valaki jár a fák hegyén
Vajon amikor zuhanok
Meggyújt-e akkor még az én
Tüzemnél egy új csillagot
Vagy engem is egyetlenegy
Sötétlő maggá összenyom
S nem villantja föl lelkemet
Egy megszülető csillagon
Valaki jár a fák hegyén
Mondják úr minden porszemen
Mondják hogy maga a remény
Mondják maga a félelem
Alguien camina por la montaña de los árboles
Alguien camina por la montaña de los árboles
Quien enciende y apaga tu estrella
Solo aquel que no teme a la esperanza
Ya completamente abandonado
Todavía tengo miedo, todavía tengo esperanza
Esta es la misericordia que me sostiene
El temor providencial
Me persigue en mi camino hasta ahora
Alguien camina por la montaña de los árboles
¿Cuando caiga, encenderá
Aún mi fuego una nueva estrella?
O me convertiré en una sola
Oscura semilla aplastada
Y no iluminará mi alma
En una estrella naciente
Alguien camina por la montaña de los árboles
Dicen, señor, en cada grano de polvo
Dicen que la esperanza misma
Dicen que el miedo mismo