Nincs könyörület
Egyszer minden véget ér
Hinni én már többé nem tudok
Pedig nagyon szeretnék
Hinni úgy, ahogy rég
Amit gyermekként nem tudtam
Hogy milyen más a valóság
Naiv voltam és védtelen
Hittem, a szivembe mindenkit befogadhatok
De jöttek súlyos fellegek
Jól megtanították nekem
Amit gyermekként nem tudtam
Hogy milyen más a valóság
REFRÉN:
Körülöttem mindenütt emberek
Egyedül vagyok a tömegben
Szavakkal halálra szeretnek
De szívükben nincs könyörület
Csak vak gyûlölet
Kivert kutyák vagyunk rég
Kóborolva a csontról csak álmodunk
Eljutottunk a falak mögé
De kérdem, a holnap mit ígér
Ott, ahol bûnös és bûntelen
Mindenért egyformán vezekel
REFRÉN
REFRÉN
Sin piedad
Una vez todo llega a su fin
Ya no puedo creer
Aunque realmente quisiera
Creer como solía hacerlo
Lo que de niño no sabía
Cómo es realmente la realidad
Era ingenuo y vulnerable
Creía que podía acoger a todos en mi corazón
Pero vinieron nubes pesadas
Me enseñaron bien
Lo que de niño no sabía
Cómo es realmente la realidad
CORO:
A mi alrededor hay gente por todas partes
Estoy solo en la multitud
Me aman hasta la muerte con palabras
Pero en sus corazones no hay piedad
Solo hay odio ciego
Hemos sido perros callejeros por mucho tiempo
Vagando, solo soñamos con el hueso
Hemos llegado más allá de los muros
Pero me pregunto, ¿qué promete el mañana?
Donde el culpable y el inocente
Pagan igual por todo
CORO
CORO