Szunnyadás
Sivár élet az, amely soha nem sebzi meg az embert
A karomnyomok ellepik testem, lelkem
Már cél nélkül ébredek és remény nélkül fekszem le
Öreg lelkem egyre vágyik: végleges békére
Az élet csupa gyötrelem, kín és lidércnyomás, amíg tart
Fagyba borulva, avar alatt szunnyadok, boldogan�
Letargo
La vida desolada es aquella que nunca hiere al hombre
Las marcas de mis garras cubren mi cuerpo, mi alma
Ya despierto sin objetivo y me acuesto sin esperanza
Mi vieja alma anhela cada vez más: paz definitiva
La vida es pura agonía, dolor y pesadilla, mientras dure
Envuelto en hielo, duermo bajo las hojas secas, felizmente