Õszi Varázslok
Kelõ fények parazsából
lüktet a lélek, lüktet a lélek,
zöld résekben születnek csak
szertehajló messzeségek csendjei.
Átvágtassunk tûnt kerteken,
nincsen bûn, ugye nincsen bûn -
Új ruhában, hosszú sálban
álmodón és nagyszemûn röpüljünk.
Általmenjünk hét tengeren
vad hajók, mi vad hajók,
csatos könyvbe fessünk mindent
úgy legyünk mi varázslók.
És nagy szívekbe kopogtassunk
õszökön, hej õszökön!
Feküdj mellém, halott lányka,
suttogd most, hogy visszajön minden.
Encantamientos de Otoño
Desde el resplandor de las brasas
late el alma, late el alma,
en los verdes surcos solo nacen
los silencios de distantes horizontes.
Cortemos a través de jardines olvidados,
no hay pecado, ¿verdad que no hay pecado? -
Con ropas nuevas, con largas bufandas
volemos soñadores y con ojos grandes.
Cruzaremos siete mares
navíos salvajes, navíos salvajes,
pintemos todo en un libro cerrado
seamos así magos.
Y golpeemos en grandes corazones
en otoños, oh otoños,
túmbate a mi lado, niña muerta,
murmura ahora que todo regresará.