Elveszett Nemzedék
Az emberek álarc mögött élnek
Hiszik, õk a világ, mégis félnek
Bezárt világukban nincs elõttük cél
Eltemették rég a tüzes, õsi vért
Nehéz, és sötétbõl lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!
Emlékek tûnnek át a szürke múlt ködén
Hívnak, széttpik a hazugság leplét
Kitörsz a falak mögül, hited egyre ûz
Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tûz
Nehéz, és sokan lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád, villámfényes éjszakán
Álmodtál, a lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
A holdfény hófehér
Szíved harcra kél
Legyen kék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér
Ez egy álomszínû fény
Tengerkék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat
Tépjük le kezünkrõl a rozsdás láncokat
Vérrel festett törvény soha nem változhat
Nem adjuk fel, megõrizzük álmainkat
Nehéz, és sötétbõl lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád, villámfényes éjszakán
Álmodtál, a lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
A holdfény hófehér
Szíved harcra kél
Legyen kék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér
Ez egy álomszínû fény
Tengerkék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
Elveszett nemzedék
Elveszett nemzedék
Génération Perdue
Les gens vivent derrière des masques
Ils croient être le monde, mais ils ont peur
Dans leur monde clos, ils n'ont pas d'objectif
Ils ont depuis longtemps enterré le feu, le sang ancien
C'est dur, et de l'obscurité, ils te guettent
Tu es encore en vie, mais à la fin, on t'attendra !
On t'attendra !
Des souvenirs traversent le brouillard du passé gris
Ils t'appellent, déchirent le voile du mensonge
Tu brises les murs, ta foi te pousse
Elle n'est pas éteinte en toi, le feu brûle encore
C'est dur, et ils sont nombreux à te guetter
Tu es encore en vie, mais à la fin, on t'attendra !
On t'attendra, dans une nuit éclatante
Tu as rêvé, notre âme s'envole
Alors prends ton envol !
La lumière de la lune est d'un blanc éclatant
Ton cœur se prépare à la bataille
Que le ciel soit bleu
Une génération perdue t'appelle
La lumière de la lune est d'un blanc éclatant
C'est une lumière de rêve
Le ciel est bleu
Une génération perdue t'appelle
On nous a maudits, on a beaucoup souffert
On arrache les chaînes rouillées de nos mains
Une loi peinte de sang ne changera jamais
On n'abandonne pas, on préserve nos rêves
C'est dur, et de l'obscurité, ils te guettent
Tu es encore en vie, mais à la fin, on t'attendra !
On t'attendra, dans une nuit éclatante
Tu as rêvé, notre âme s'envole
Alors prends ton envol !
La lumière de la lune est d'un blanc éclatant
Ton cœur se prépare à la bataille
Que le ciel soit bleu
Une génération perdue t'appelle
La lumière de la lune est d'un blanc éclatant
C'est une lumière de rêve
Le ciel est bleu
Une génération perdue t'appelle
Génération perdue
Génération perdue