Caesar
C:
Látom az árnyakat, érzem a végét.
Életem árulásba bújt.
A lángok a lelkemben álnok táncot járnak,
Vérem az én földemre hull, miért ez jut?
Ármány, és éles kés.
B:
Apám, ne hidd, hogy ezzel vége a világnak!
Életed most helyes útra vált.
Én leszek az, ki folytatja műved.
Nélküled csak az égbolt a határ.
C:
Te is fiam, Brutusz?
B:
Én is, igen, én is, apám!
C:
Csúf halálos tánc. Vérrel írt válasz csupán.
Gyermeki álarcból gyilkos, és sátán néz.
B:
Szép halálos tánc. Égben írt végzet, mit látsz!
Álmokból, életből szőtt románc vár rám!
César
C:
Veo las sombras, siento el final.
Mi vida se esconde en la traición.
Las llamas bailan de manera astuta en mi alma,
Mi sangre cae en mi tierra, ¿por qué esto es lo que queda?
Traición, y un cuchillo afilado.
B:
Papá, ¡no creas que esto es el fin del mundo!
Tu vida ahora toma el camino correcto.
Seré yo quien continúe tu obra.
Sin ti, solo el cielo es el límite.
C:
¿Tú también, hijo mío, Bruto?
B:
Sí, yo también, papá.
C:
Un feo baile mortal. Solo una respuesta escrita con sangre.
De una máscara infantil emerge un asesino y un demonio.
B:
Un hermoso baile mortal. Un destino escrito en el cielo, ¡lo que ves!
¡Un romance tejido de sueños y vida me espera!