Öregmocsár
Öreg mocsár - vén lélek
Idõtlen, s végtelen.
Bûzét viszik a szelek,
Földjében kín terem.
Szemében nincsen élet,
Szemében nincsen fény,
Szemébõl néz egy vénhedt,
Egy bûzös halott lény.
Vénség árad belõle,
S kortalan rothadás.
Élet elfordult tõle,
S a léte haldoklás.
Fájdalom, s örök élet
Egyé lett õvele
Tagadva minden szépet
Sikít szelleme.
Korhadó, öreg fái,
Mint elesett harcosok;
S szakadt, kopott ruhái -
A mocsári mocsok.
Öreg mocsár - az álom
Csendes és oly üres.
Állóvizében fájdalom
És néma szenvedés.
Pantano Viejo
Pantano viejo - alma antigua
Eterna, y sin fin.
Los vientos llevan su hedor,
En su tierra crece el tormento.
En sus ojos no hay vida,
En sus ojos no hay luz,
Desde sus ojos mira un anciano,
Una criatura muerta y fétida.
La vejez fluye de él,
Y la descomposición atemporal.
La vida se apartó de él,
Y su existencia agoniza.
Dolor y vida eterna
Se han fusionado con él,
Negando todo lo bello
Su espíritu grita.
Sus árboles podridos y viejos,
Como guerreros caídos;
Y sus ropas rotas y desgastadas -
El fango del pantano.
Pantano viejo - el sueño
Es silencioso y tan vacío.
En sus aguas estancadas hay dolor
Y sufrimiento silencioso.