Erdély
Sötét hegyek õrt állnak
Sötét földre vigyáznak
Gonosz hegyek, szellemek
Gonosz földet rejtenek
Sötét erdõk legmélyén
Él egy vérre szomjas lény
Transzilvánia mély erdeje
Ami õt felkeltette
Mély álomból ébredtem
Sötétségbõl születtem
Gyûlölet az én utam
Sötétség az én utam
Istenhitben hazugság
Sötétségben igazság
Tiszta szívbõl gyûlölet
Felnyitja a fedelet
Kárpátia hegyei
Sötét éj gyermekei
Tárjátok ki lelketek
Sötét, gonosz szívetek
Forró vérre szomjazom
Emberhúsról álmodom
Lelkemben az éj sikolt
Bosszúvágyam majd megfojt
Éjjelente gyilkolok
Életbe halált hozok
Istenhívõk reszketnek
Sátánként emlegetnek
Nincsen sorsom, végzetem
Örök kín az életem
Tisztán gyûlölök mindent
Amit ember teremtett
Transilvania
Oscuras montañas vigilan
Cuidan la oscura tierra
Malvadas montañas, espíritus
Esconden la malvada tierra
En lo más profundo de los oscuros bosques
Vive una criatura sedienta de sangre
El profundo bosque de Transilvania
Lo que lo despertó
Desperté de un profundo sueño
Nací de la oscuridad
El odio es mi camino
La oscuridad es mi camino
La fe en Dios es mentira
En la oscuridad está la verdad
El odio puro del corazón
Abre el velo
Las montañas de los Cárpatos
Hijos de la noche oscura
Abran sus almas
Sus oscuros y malvados corazones
Anhelo sangre caliente
Sueño con carne humana
En mi alma la noche grita
Mi sed de venganza se ahogará
Asesino por las noches
Traigo la muerte a la vida
Los creyentes tiemblan
Me llaman Satanás
No tengo destino, ni final
Mi vida es eterno tormento
Odio todo con claridad
Lo que el hombre creó