A névtelen utazó
Távol, egy csillagon született,
Csodalény, ki bármibe belekezd,
Neki egyedül minden sikerül, sose veszt.
Lángész, ki versben ír fizikát,
Az agya gép, mit önmaga kitalált,
És most nekivág, neki a világ kicsi lett.
Hallom, hogy küldi a jeleket,
Neked szól e rejtjeles üzenet,
Ha majd ideér, egyvalamit kér, szívedet.
Távol egy csillagon született,
Ahogy nõtt, a csillaga kicsi lett,
És most nekivág, kéklõ ködön át közeleg.
El viajero sin nombre
Távol, nacido en una estrella,
Criatura maravillosa, que se mete en cualquier cosa,
Él solo logra todo, nunca pierde.
Genio ardiente, que escribe física en verso,
Su mente es una máquina que él mismo inventó,
Y ahora se lanza, el mundo le quedó pequeño.
Escucho que envía señales,
Te habla en este mensaje enigmático,
Cuando llegue aquí, pedirá una sola cosa, tu corazón.
Nacido en una estrella lejana,
A medida que creció, su estrella se hizo pequeña,
Y ahora se lanza, se acerca a través de la neblina azul.