Ballada a fegyverkovács fiáról
Tél fut az éjen át
Nyílik a jégvirág
Új bölcsõben sírdogál egy élet
Apja emeli föl:
Ebbõl a gyerekbõl
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett bizony
De szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború
Könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt
Vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal
Mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér
Megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet
Nyisd ki két szemed
Ilyen a világ s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
Balada sobre el hijo del herrero de armas
Invierno corre a través de la noche
Se abren las heladas flores
En una nueva cuna llora una vida
Su padre lo levanta:
De este niño
Será un herrero de armas, mientras viva
Así fue ciertamente
Pero un hermoso día dijo
Nunca más hagamos armas
No habrá guerra
Lloroso, triste
Veré a todos felices
Funde una pequeña campana
Se viste con ropa de viaje
Con la campana recorre el mundo
La canción suena suavemente
Que nadie escucha
Y todos se ríen al verla
Un día regresa
Se detiene, apenas vive
Ya no es quien se fue con los ojos cerrados
Su padre sonríe
Abre tus dos ojos
Así es el mundo y se necesita el arma
Sé, sé, sé, sé, te duele el corazón
Aun así, aun así, aun así, debes entenderlo