Az Éjszaka Császára
Azt hitték sokan vége, de csak most kezdődik.
Úgy látták sokan eltűnt, de csak most fog felemelkedni.
Úgy érezték nincs itt, de mindig itt figyelt valahol.
Az árnyékból les; maga az árnyék, nincs semmi
Hozzá fogható, szépsége páratlan, ő az éj,
Ő nekem minden, foglya vagyok az éjszakának
Ébenfekete lelkének én is darabja vagyok.
Magányomba rejtve, míg rám nem találnak,
Csak ő szól hozzám, de így is csak suttogva,
Nehogy ijedtség támadjon bennem hirtele
Lététől mert ő bennem van, bennem is volt,
Mily' szerencsés vagyok, hogy ezáltal ismerem
Éjszínű lelkembe ő varázsol holdfényt.
Mint bagoly, éjszaka nélkül én sem léteznék,
Kell nekem, hogy éljek (vagy haljak). Vigyázz
Rám, tartsd rajtam az éjnek két szemét!
El Emperador de la Noche
A muchos les pareció que había terminado, pero apenas está comenzando.
A muchos les pareció que había desaparecido, pero apenas se levantará.
Sentían que no estaba aquí, pero siempre estaba vigilando en algún lugar.
Saliendo de las sombras; él mismo es la sombra, no hay nada igual.
Su belleza es incomparable, en la noche,
Todo para mí, soy prisionero de la noche.
Soy también parte de su alma de color negro ébano.
Escondido en mi soledad, hasta que me encuentren,
Solo él me habla, pero lo hace solo susurrando,
Para que no surja el miedo repentino en mí.
Porque su existencia está en mí, siempre estuvo,
¡Qué afortunado soy de conocerlo de esta manera!
Él hechiza mi alma nocturna con la luz de la luna.
Como un búho, sin la noche yo no existiría,
Necesito vivir (o morir). Cuídame,
¡Mantén sobre mí los dos ojos de la noche!