Viziok (Visions)
Hol ér véget a valóság és hol kezdo"dik a képzelet?
Léteznek vagy csak gondolom a szemem elo"tt a képeket?
Hazugság –e minden szó vagy igazak is vannak?
Eljut hozzám az összes hang, vagy felfogják a falak?
Álarcban járunk, maszkot viselünk,
A hazugság gyilkos férge szétrágja testünk.
Elvesztünk.
A vastag kéregto"l nem látszik, hogy van –e féreg a fában.
Azért halunk meg, mert hiszünk a halálban.
Elsötétült minden már,
Ez a valóság.
Az édes illúzió vár,
Az övé vagyok.
Nem létezik kín és nincs fájdalom.
Nincs hazugság, ahova én tartok.
Viziok (Visiones)
¿Dónde termina la realidad y dónde comienza la imaginación?
¿Existen o solo estoy pensando en las imágenes frente a mis ojos?
¿Es mentira cada palabra o también hay verdades?
¿Llegan todos los sonidos a mí o las paredes los absorben?
Caminamos con máscaras puestas,
El gusano asesino de la mentira devora nuestro cuerpo.
Estamos perdidos.
Por la gruesa corteza no se ve si hay un gusano en el árbol.
Morimos porque creemos en la muerte.
Todo se ha oscurecido ya,
Esta es la realidad.
La dulce ilusión espera,
Soy suyo.
No existe el dolor ni hay sufrimiento.
No hay mentiras a donde yo voy.