Harag Lángja
Meggyúlt lelkemben a harag lángja….
Várom a pokol lángját, érzem a forró leheletét.
Ez most az utolsó táncom, közel a vég.
Knzás lesz minden nap melyet nélküled halok majd.
De eljövök, ne hidd, hogy elmarad!
A bosszú bennem él, eljövök, s megbüntetlek,
S mikor megkínozva fekszel majd kiélvezem
Az összes sikolyt mely véres ajkad elhagyja,
S csak akkor nyugszom meg ha már nem lélegzel.
Lánccal kötlek hozzá a neked faragott asztalhoz,
Hogy égő húsoddal egybeforrjon a kő.
Azt akarom hogy sikíts, látni akarom, hogy haragszol
Mikor a szögeket kihúzom ernyedt, halott kezedből.
Meggyúlt lelkemben a harag lángja…
La llama de la ira encendida
En mi alma ardió la llama de la ira...
Espero el fuego del infierno, siento el aliento caliente.
Este es mi último baile, cerca del final.
Será doloroso cada día que pase sin ti.
Pero regresaré, no creas que me detendré.
La venganza vive en mí, regresaré y te castigaré,
y cuando yacieras torturado, disfrutaré
de cada grito que abandone tus labios ensangrentados,
y solo descansaré cuando ya no respires.
Te ataré con cadenas a la mesa tallada para ti,
para que tu carne ardiente se funda con el metal.
Quiero que grites, quiero verte enojado
cuando saque los clavos de tus manos muertas y flojas.
En mi alma ardió la llama de la ira...