Ében Lovag
Csatákban jártál, emlékbe sebeket kaptál.
Nem gondoltál arra, hogy kit küldesz épp az égbe.
Egy új sereget állíthatnánk fel a legyilkolt ellenbõl,
Birodalmak hada neved sokszor félte.
Nem gondolsz az öregkorra,
Ha fúj a szél mindig szemben állsz.
Pedig õsz szakállad jelzi már
Hogy eljön majd a lenyugvás.
Féltõ asszony könnye nincs már,
Kiszáradt a csatákban.
Ajándékként kardod hozod,
Úgy hálsz mással az ágyban.
Harcmezõkön jártál, lépted a békét õrzi.
Pallosodon a markolat kopása nem látszik,
Mert minta sincs már rajta más,
Csak az izzadság játszik.
Ékes beszéddel szólnak hozzád a királyi várban,
Annak, ki nem fél, ma lesz a lenyugvása.
Caballero Oscuro
Caminaste entre batallas, recibiste cicatrices como recuerdo.
No pensaste en a quién enviabas directo al cielo.
Podríamos formar un nuevo ejército con los caídos,
Los reinos temían tu nombre muchas veces.
No piensas en la vejez,
Siempre te enfrentas al viento que sopla de frente.
Tu barba gris ya indica
Que llegará el ocaso.
Las lágrimas de la mujer temerosa ya no están,
Se han secado en las batallas.
Traes tu espada como regalo,
Mientras duermes con otro en la cama.
Has caminado en campos de batalla, tu paso guarda la paz.
El desgaste en la empuñadura de tu espada no se ve,
Porque ya no hay ningún patrón en ella,
Solo el sudor juega.
Con tu discurso elegante te hablan en el castillo real,
Para aquel que no teme, hoy será su ocaso.