A Szenvedést a Kárhozat Váltja
Rádtör egy érzés: a Pusztulás Napja ez.
Ma nem halnak meg többen, csak szenved az, ki érez.
Az értelmük az élet vége új tavaszt kiáltván,
Halálvirág nyílik minden élet fáján.
A holtak éneke
egy hideg szél szárnyán megtöri a csendet,
Az értelem elveszett,
A tudatlan elme már nem lát rendet.
E szavak zengenek,
Ha az élet az utolsót járja,
Ez az ének megremeg,
Ha szenvedést a kárhozat váltja.
Fárad a hús, a lét a semmiért harcol,
Hallod, mit kell, az ének eltorzítja az arcod.
A kárhozat hangja hozzád szól a szélben,
A pusztulás napja, eljön még ma éjjel.
El Sufrimiento se Convierte en Condena
Rompes un sentimiento: este es el Día de la Destrucción.
Hoy no mueren más, solo sufre aquel que siente.
Su razón clama por el final de la vida, anunciando una nueva primavera,
Una flor de muerte florece en cada árbol de vida.
El canto de los muertos
rompe el silencio en el ala de un viento frío,
La razón se ha perdido,
La mente ignorante ya no ve orden.
Estas palabras resuenan,
Cuando la vida camina hacia su final,
Este canto tiembla,
Cuando el sufrimiento se convierte en condena.
La carne se cansa, la existencia lucha por la nada,
Escuchas lo que debes, el canto distorsiona tu rostro.
La voz de la condena te habla en el viento,
El día de la destrucción, llegará esta noche aún.