A Múltunk Hatalmával
Könnybe lábad a szemem, ha látom,
Ökölbe szorul a kezem, ha hallom,
Egy marok szorítja a szívem,
Hogy férges ez a földhalom!
Lesütöm szemem és hagyom, hogy tépjen,
Szorítom fogam, és tûröm, hogy rágjon,
A nemzetem parazitája
Elpusztítja az összes álmom!
A népemtõl kapja a táptalaját,
Biztonságot és menedéket,
Mit tennének a régiek,
Ha látnák, hogy tépnek?
Elmossa a mennyeket az õsök fáradt, igaz könnye.
Lehajtva fejüket, szégyenült arccal fordulnak el mindörökre.
Nem ezért haltak, adták életük, hogy elfeledjük,
A sok szenvedést, és végre NE engedjünk!
Ébredj magadra, ha alszol éppen,
Nyisd ki a szemed és nézz az égbe,
Az Õsök nyújtják a kardjuk, hogy vedd el!
A kard fényében majd megmutatja
Magát a sötét fenevadja,
Mentsd meg hát földedet: Öldd meg!
Emlékezz, és a múltunk hatalmával
Sújtsunk le együtt, ne legyél gyáva!
Sújtsunk le, még ma!
Con el poder de nuestro pasado
Se me llenan de lágrimas los ojos al verlo,
Se me cierra el puño al escucharlo,
Un puñado aprieta mi corazón,
¡Qué asqueroso es este montón de tierra!
Bajo la mirada y dejo que desgarre,
Aprieto los dientes y aguanto que muerda,
El parásito de mi nación
Destruye todos mis sueños.
Obtiene su sustento de mi pueblo,
Seguridad y refugio,
¿Qué harían los antiguos,
Si vieran cómo desgarran?
Los antepasados lavan los cielos con lágrimas cansadas y verdaderas.
Inclinando la cabeza, se vuelven avergonzados para siempre.
No murieron por esto, dieron sus vidas para que no olvidemos,
Tanto sufrimiento, ¡y finalmente NO cedamos!
Despierta si estás durmiendo,
Abre los ojos y mira al cielo,
Los Antiguos extienden sus espadas para que las tomes.
En el brillo de la espada mostrará
Su oscuro monstruo,
¡Así que salva tu tierra: mátalo!
Recuerda, y con el poder de nuestro pasado
Golpeemos juntos, ¡no seas cobarde!
¡Golpeemos hoy mismo!