Az Elveszett Életünk
Hol van az igézõ táj,
Mitõl az összes rosszat feledni tudnám?
Ahol a fájdalom nem talál
Egy pillanatra sem rám.
Fújd, szél az irányt,
merre menjek!
Süvítsd a dallamát
a végtelenbe!
Aláztak és téptek,
A sebek egymásba érnek.
Lassan elmérgednek,
Attól félek!
Merre vannak a fák,
Melyek az életem visszaadják?
Vagy tisztást keressek,
Vagy egy kék eget…?
Nem lesz újra a régi,
Bárhogy szeretném!
Nem lehet arra menni,
Amerre mutat a szél.
Nem mehetek az égbe!
Nem mehetek utána!
Nem lesz úgy, mint régen,
Az „angyalok” bánatára.
…Hol van az igézõ táj…?
…Hol nincs fájdalom…?
…Nem lehet kitépni,
magamban hordom!
… Örökké!...
Nuestra Vida Perdida
¿Dónde está el paisaje encantado,
Que me haría olvidar todo lo malo?
Donde el dolor no encuentra
Ni un momento para mí.
Sopla, viento, la dirección,
¿Hacia dónde debo ir?
Silba su melodía
Hacia el infinito.
Me humillaron y desgarraron,
Las heridas se entrelazan.
Poco a poco se infectan,
¡Temo por eso!
¿Dónde están los árboles,
Que me devuelven la vida?
¿O debo buscar un claro,
O un cielo azul?
No volverá a ser como antes,
Por más que lo desee.
No puedo ir hacia allí,
Donde sopla el viento.
¡No puedo ir al cielo!
¡No puedo seguirlo!
No será como antes,
Para la tristeza de los 'ángeles'.
¿Dónde está el paisaje encantado?
¿Dónde no hay dolor?
No se puede arrancar,
¡Lo llevo dentro de mí!
¡Por siempre!...