Horizont
Valahol láttalak már
Nem is hiszed tán olyan rég
Gyûlöltelek
Túl tiszta voltál még
Kerestük együtt egy szilárd magját
A létnek, mi úgy körülzár
Túl mindenen
Így vesztünk el talán
Innen a mélybõl nézve
Nincsen talány
Nézz fel a felszín messze
Nincs is talán
Egy másik élet képe
Csak lidércfény
Óvd hát meg magad a bajtól
Ne remélj! Ne remélj!
Túl sok álmon, s az út porán
Kutattam én is, mit rejt a táj
De a falak mentén csak annyit értek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Mi ott vár üres szabadság
Káosz, kétely, szomj, magány
És a válasz annyi, bármit is kérdek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Vedd számba, hogy miben hiszel még
S, hogy tényleg hiszed-e még
Nem csak a felszín, hogy óvjon
Ha kínoz az üresség
Innen a mélybõl nézve
Nincs káosz és nincs talány
De ha az est leszáll remélem
A horizonttal álmodom tovább
Horizonte
Valahol láttalak már
No lo creerías, quizás no fue hace tanto
Te odiaba
Eras demasiado puro
Buscamos juntos el núcleo sólido
De la existencia, que nos rodeaba
Por encima de todo
Quizás así nos perdimos
Desde lo más profundo
No hay misterio
Mira lejos hacia la superficie
No hay quizás
La imagen de otra vida
Solo es una ilusión
Protégete del mal
¡No esperes! ¡No esperes!
Demasiados sueños, y el polvo del camino
Yo también buscaba lo que oculta el paisaje
Pero a lo largo de las paredes solo entendí una cosa
¡Nunca mires más allá del horizonte!
Lo que espera allí es una libertad vacía
Caos, dudas, sed, soledad
Y la respuesta es la misma, sea lo que sea que pregunte
¡Nunca mires más allá del horizonte!
Haz un recuento de en qué aún crees
Y si realmente aún lo crees
No solo la superficie te protegerá
Cuando la vacuidad te atormente
Desde lo más profundo
No hay caos ni misterio
Pero si la noche cae, espero
Seguir soñando con el horizonte