Romok Között
Kutatom még az élet színét
Fakóbb, mint ahogy bennem él
Sokszor még feldereng bennem
Hogy izzott a legelején
Valahol tán eltévedtünk
Vagy az út vitt másfelé
Lehet eladtuk a lelkünk
S rég az ördögé
Valamit már nem kell mondanom
Meg úgysem értenél
Valamit még el kell fojtanom
Mert rólam mást hinnél
Aludj hát, nincsen semmi baj
Mélyen, hol nem kell félj
Romok közt ébren álmodunk
Ébren és várjuk a fényt
Aki remél, biztos megmarad
Szívósan, patkányként
Holnap még nem tudjuk mi vár
De élünk, élünk s várjuk a fényt
Ott várjuk a fényt
Romok közt patkányként
De míg az ember él
Addig lesz remény
Hogy bármi történhet
S bármi más jöhet
...míg az ember él
Entre Ruinas
Busco todavía el color de la vida
Más desvaído que como vive en mí
A menudo aún se vislumbra en mí
Que ardía al principio
En algún lugar tal vez nos perdimos
O el camino nos llevó a otro lugar
Quizás vendimos nuestra alma
Y hace tiempo que es del diablo
Ya no tengo que decir algo
Y de todos modos no entenderías
Tengo que sofocar algo más
Porque pensarías otra cosa de mí
Así que duerme, no hay nada malo
Profundamente, donde no hay que temer
Entre ruinas soñamos despiertos
Despiertos y esperamos la luz
Quien espera, seguramente permanecerá
Persistente, como una rata
Mañana aún no sabemos qué nos espera
Pero vivimos, vivimos y esperamos la luz
Allí esperamos la luz
Entre ruinas como ratas
Pero mientras el ser humano vive
Habrá esperanza
Que cualquier cosa puede suceder
Y cualquier otra cosa puede venir
...mientras el ser humano vive