Romok Között

Entre Ruinas

Romok Között

Busco todavía el color de la vidaKutatom még az élet színét
Más desvaído que como vive en míFakóbb, mint ahogy bennem él
A menudo aún se vislumbra en míSokszor még feldereng bennem
Que ardía al principioHogy izzott a legelején

En algún lugar tal vez nos perdimosValahol tán eltévedtünk
O el camino nos llevó a otro lugarVagy az út vitt másfelé
Quizás vendimos nuestra almaLehet eladtuk a lelkünk
Y hace tiempo que es del diabloS rég az ördögé

Ya no tengo que decir algoValamit már nem kell mondanom
Y de todos modos no entenderíasMeg úgysem értenél
Tengo que sofocar algo másValamit még el kell fojtanom
Porque pensarías otra cosa de míMert rólam mást hinnél

Así que duerme, no hay nada maloAludj hát, nincsen semmi baj
Profundamente, donde no hay que temerMélyen, hol nem kell félj
Entre ruinas soñamos despiertosRomok közt ébren álmodunk
Despiertos y esperamos la luzÉbren és várjuk a fényt

Quien espera, seguramente permaneceráAki remél, biztos megmarad
Persistente, como una rataSzívósan, patkányként
Mañana aún no sabemos qué nos esperaHolnap még nem tudjuk mi vár
Pero vivimos, vivimos y esperamos la luzDe élünk, élünk s várjuk a fényt

Allí esperamos la luzOtt várjuk a fényt
Entre ruinas como ratasRomok közt patkányként
Pero mientras el ser humano viveDe míg az ember él
Habrá esperanzaAddig lesz remény

Que cualquier cosa puede sucederHogy bármi történhet
Y cualquier otra cosa puede venirS bármi más jöhet

...mientras el ser humano vive...míg az ember él